Fűrész VI (Flint Sullivan)
Írta: feriland - Dátum: December 25 2009 12:04:42
A részletek mögött Flint Sullivan nevű tagunk irománya található a Fűrész VI-ról. Alig spoileres, de aki még mindig nem látta a filmet, óvatos legyen. Továbbra is várjuk a tagok kritikáit bármelyik filmről, eddig sajnos ezen kívül mást nem kaptunk.
Ha karácsony, akkor ajándékozás. Ti sem maradtok karácsonyi ajándék nélkül, azonban még nem készültünk el vele. Szilveszterre talán készen lesz, de nem akarok ígérgetni. Most irány a részletek!
Teljes hír
FŰRÉSZ VI-AMIKOR A KÖR VÉGÜL BEZÁRUL(?)
Adva vagyon egy legenda, melyet még 2004-ben szabadított a világra James Wan, Leight Wannel agyszüleményéből, melyben a rákban szenvedő sorozatgyilkos, Jigsaw sajátos életfilozófiájából olyan döntés képtelen helyzetekbe taszít az erkölcstelenségtől és káosztól sújtott embereket, akik saját és mások életét sem értékelni, sem becsülni nem tudják. Ekkor emberi értéküket vagy másokat kell áldozniuk a fájdalmas, ám megváltást jelentő szabadulásukért-ekkor az egyének újjászületve másképpen látják a világot. Leight Wannel dolgozatának tartalma mindössze ennyiből állt, majd megannyi küzdelem után a LionsGate Films-től kaptak lehetőséget, hogy-miután egy 10 perces rövidfilmben bemutatták látomásukat -low-budget produkciójukat felkonferálták a világnak:
Az egyszerűsége miatt is zseniális címmel rendelkező Fűrész az alacsony költségvetés (1,4 millió dollár)összegének a százszorosát hozta vissza a konyhára a készítőknek, és minden idők egyik legsikeresebb független horrorfilmjévé vált a rajongók igencsak népes táborának körében. Az azóta klasszikussá vált, lerobbant fürdőszoba, a csapdák tematikája és a fülünkben azóta is rengetegszer visszacsengő dallam -Charlie Clouser remek tolmácsolásában-mind befolyásolták a Saw kirobbanó sikerét, mely ugyan nem keveset merített David Fincher Hetedik című lélektani thrilleréből és Vincenzo Natarile A Kockájából, ám a végeredmény minden képzeletet felülmúlt. Adam és Dr. Gordon lélektanilag is erős csatája egymás és az őket figyelő, rettegett „sorozatgyilkos” ellen a film befejező képsorain morálisan is mellbevágó befejezést eredményezett Jigsaw felemelkedésével. A két karakter köré épült történet mellőzte a banalitást, és komor hangulata magával ragadó minden tekintetben. A sztori emellett több szálon futva mutatta be gyilkosunk hatását az emberekre, amint három elszánt nyomozó a nyomában lohol, hogy abból kettő végül átkerüljön a túlvilágra, miközben a két játékalany egyikének családját egy pszichopata tartsa fogságban. Mondanom sem kell, az ebből elszabaduló emberi pokol és a szálak összeérése végül egy szó jogán tette az egyik legjobb filmmé a mozit: Game Over.
De nem hogy a rajongók, hanem még maguk az alkotók sem számítottak arra, hogy 100 perces diadalútjuk az emberi poklok bugyrában és játékaiban franchise anyaggá növik ki magukat, ugyanis a stúdió egyenest reálisnak talált egy esetleges második Fűrészt, amely behatóbban foglalkozna Jigsaw eddig rejtegetett karakterével, valamint a klasszikus folytatások elvén működő „még nagyobbat, még többet”-elv szerint cselekedve egy brutálisabb mozit alkotni, mint az így is sokkoló első részt. Az elgondolást tett követte; a megannyi videó klipen és két rövid filmen (Butterfly Dreams és Identity Lost) edződött Darren Lynn Bousman kapta azt a megtisztelő, ám veszélyes feladatot, hogy megbolygassa James Wan filmjének hatását és tovább gyakorolja Jigsaw ördögi játékainak változatos és véres palettáit. Miután Wan és Wannel bizalmat szavaztak az újoncnak és a Bousman által kreált -a Fűrész világához nem köthető-sztorit a történethez igazították, az immáron Halloween-kor beköszöntő Fűrész II nagy meglepetésre remekül sikerült. Bár a rendezés fiatalos és helyenként kiforratlan volt, sikerült az első részhez igazodó minőségű második részt alkotni, melyben Jigsaw egy korrupt nyomozót és annak társait tartotta sakkban, mialatt nyolc ember egy halálos gázzal és megannyi kivégzőgépezettel teli rakott házban küzdenek meg az életben maradásért. Szó mi szó, az első Fűrészt óhatatlanul nem érte utol (szerintem) színvonalban és történet-karakterábrázolásban, ám a színészek, az ötletek, valamint a befejezés még így is minden idők egyik legelismerhetőbb folytatását eredményezte sokak és az én szememben is, no meg egy új horrorsztár megszületését is Tobin Bell személyében.
Figyelembe véve a Fűrész II most is meglepő befejezését, egyenesen kiáltott egy újabb folytatásért, melynek történetéért James Wan és Leight Wannel felelt, míg másodszor kapott lehetőséget Bousman, hogy első filmjénél is egy érettebb filmet készítsen a celluloid szalagra. A már-már eltúlzott reklám kampány és média hisztéria a film körül rossz előjelként terjengtek a levegőben, ám a végeredmény egészen más lett, mint amit sejtettünk. Bár elfogult vagyok a Fűrész III-mal kapcsolatban, de sikerült elérni azt, amit korábban egy harmadik résznek sem: Minden tekintetben taszította le képzeletbeli trónjáról a klasszikus első részt, mert a történet kiválóan vegyítette az exploitation elemekkel tarkított, szürrealista belezéseket és kivégzéseket egy komoly erkölcsi dilemma égető kérdésével, keresztezve a komoly jellemrajzok remekbe szabott ábrázolását a sokkoló családi dráma és a pszichológiai thriller továbblépésével. A megújult játéktér és az új hozzáállású történet, Jigsaw és Amanda közti, ide-oda billenő lelki egyensúlya adta leginkább gerincét az alkotásnak. Ugyan sok ember tetszését nem nyerte el a Fűrész III, számomra üdítő volt az erőltetett csavarok menesztése a sztoriból (na nem mintha az első két film fordulatai akár egy kicsit is erőltetettek lettek volna), emellett talán az utóbbi évek legsötétebb befejezését is eredményezte, melyben Jeff halálos ítéletet mond a lángelme és proletárja, ezzel viszont neje és saját maga élete fölött is. A Fűrész III lett az egész világon a legsikeresebb a szériában, ettől kezdve pedig a cím maga logóvá vált, márkanévvé és végleges franchise anyaggá, mert őrültté tette a moziközönséget, mintegy bálványozva a mozgató karakter köré épült morális világot. Jigsaw haláltusájával véget ért egy korszak.
És most jön az a rész, amikor talán a legnagyobb csattanó érkezett el 2007-ben: A lezárt befejezés ellenére megszületett a Fűrész IV, a zseniálisan ostoba, de pont ezért gyöngyszemnek számító agya-beteg Dög című horrorért felelős Patrick Melton és Marcus Dunstan tollából. Az új írópárost kiegészítő Thomas Fentonnal együtt megalkottak kvázi egy három részesre bontható sztorit, mely még a harmadik rész elkészülte közben született meg az alkotók és az írók között, mellyel egészen új értelmet adhatnak a teljes Fűrész mitológiának. Bár tudjuk, hogy az új íz több esetben keserű, mint a rossz gyógyszer, némi vigaszt jelentett a teljes alkotó gárda, valamint Darren Bousman harmadik visszatérése a rendezői székbe James Wan és Leight Wannel mellett (akik a produceri teendőket látták el). Még a bemutató előtt rengeteg spekuláció és teória született a negyedik játék történetével kapcsolatban, ezek közül kettő tűnt hitelesnek: Jigsaw eredettörténete valamint Jeff játékának tovább folyatása, melyben előbbi kifejezetten jó ötletnek tűnt, utóbbi viszont erőltetetten izzadságszagú. Végül mindkettő feltevés megvalósult, de teljesen más formában. És nagy csodálatra a Fűrész IV képes volt minőségben és színvonalban produkálni, mint a korábbi részek, és bár a harmadik rész szintjét még csak megközelíteni sem tudta, így is sikerült egy olyan orbitálisan nagy csavarral megdobni, amellyel példa nélkül sikerült reálisan „feltámasztani” Jigsaw-t, mint egy soha szűnni nem fogó démont, emellett adni egy új örököst is, a harmadik részben feltűnt Mark Hoffman nyomozó személyében, aki kijátszotta Rigg-et és a rendőrséget egyaránt, hogy a befejezésnél az egyedül maradt Strahm ügynököt bezárja Jigsaw, Amanda, Lynn és Jeff kriptájába és stílusosan távozzon. A Fűrész IV sikere a mozikasszáknál a nyitva hagyott befejezéssel együtt pedig nem okozott meglepetést a további folytatás felé.
A Dunstan/Melton író duó bizalmat kapott a készítőktől és a rajongóktól a nagyszerűre sikeredett negyedik rész enyhén szóval kesze-kusza, ám abszolút logikus és meglepő fordulataiban gazdag scriptjéért, ezért újból várták a fanatikus rajongók Jigsaw és társainak ördögi kalandjainak ötödik visszatérését a mozitermek hűvös sötétjében. A sorozat történelmében pedig bekövetkezett a második rendező csere a Fűrész II óta: James Wan világunkra szabadította Jigsaw-t, Darren Lynn Bousman terjesztette igéjét és kivetette szárnyait az emberiségre, hogy aztán a korábbi részeken a csapdákért felelős David Hackl vegye át Jigsaw és hóhértanonca történetének irányítását. Az új rendezőnek köszönhetően pedig behatóbban kukkanthattunk be Jigsaw játékainak kulisszái mögé, melyben felsejlik Hoffman múltja és szerepének miértje a sorozat történetében, melyet a kis híján odaveszett Strahm ügynök fejt meg utazásai során, miközben öt ember kapcsolódva a második részben látott játéktér történetéhez megbűnhődnek önön önzőségük végett saját játékukban, melyben a csapdák rengetegén és társaik életén átgázolva kell meglelniük szabadulásuk kulcsát, mialatt bombák tucatjai törölnék el őket. A Fűrész V-nek azonban a legszerencsétlenebbül alakult a karrierje az egész franchise-ban. Amellett, hogy a legrosszabb bevételeket produkálta a többi részhez képest, óriási kritikai támadások érték a mozit: Mivel Hackl úgy döntött, hogy nagyrészt száműzi produkciójából a videó klippes stílusú képi hatásokat és visszafogott vér és erőszak terén is, hogy -az elsősorban Hoffman árnyaltabb történetére helyezett történet hangsúlya végett-sokak szemében a rendező ezzel a taktikával megölte a szériát. Az ötödik Fűrész több szempontból szakított a hagyományokkal és Jigsaw fő figurájával, mert bár a negyedik résztől eltérően figyelemreméltóan sokat szerepelt a vásznon, csupán másodpilóta volt tanítványa mellett, akiről megtudhattuk, milyen csontváz lapult a szekrényében. Mint Jigsaw imitáló sorozatgyilkos vonala számomra újfajta tálalásnak bizonyult, mely valahol érthető módon nem nyerte el sokak tetszését (a médiában a legrosszabb Fűrészként emlegetik), ugyanakkor azok, akik alaposabban beleláttak a történet mélyére és az árnyalt figurák és cselekmények színfalai mögé, azok végül szívesen fogadták a Fűrész V-t, mint ahogyan én is. Ugyan a filmből kiveszett a korábbi részekre jellemző vadság, a befejezés mindenért kárpótolt Hoffman sátáni arckifejezésével és Strahm halálával, aki óhatatlanul is átvette Hoffman örökségét a két összepasszírozó fal között.
És elérkeztünk a mához. Amennyiben túljutottatok a nem kissé hosszúra nyújtott felvezetőn, akkor elérkezett az, amiért ezt a cikket valójában olvassátok. A befejezésnek szánt hatodik Fűrész-t mindenki nyomon követte még a forgatás kezdetétől egészen a bemutatás utánig. Az alkotók túl sokat ígértek, szuperlatívuszokban beszéltek közelgő filmjükkel kapcsolatban, és bár lelkesedésük határtalan volt, az emberen akarva-akaratlanul is eluralkodik a szkepcicizmus. Nem beszélve az itthoni mizériáról, melyben a saw.hu meggyőzte a filmeket forgalmazó Budapest Filmet egy esetleges korábbi mozibemutatóról, melybe a KBB beleszólt és rögvest a tiltólisták élére taszította a Fűrész VI-ot. Bár jellemző volt rám, hogy a filmeket nem töltöttem le, hanem kivártam, ezúttal rossz kisfiú voltam és megszemléltem a sokak által hangoztatott, meglepően pozitív véleményekkel ellátott hatodik filmet.
A történet kalákában William Easten drámájára, és Hoffman karakterének kiteljesedésére fókuszál, melyben Jigsaw valódi terve napvilágra kerül, valamint szinte mindenre félnyderül, amely összeköt minden egyes Fűrészt, és az ötödik filmben tett mondat -miszerint "Minden kirakós darab a helyére kerül és értelmet nyer"(By Jigsaw)-végül beteljesül.
A sorozat kezdetétől fogva a film szerkesztő/vágója, Kevin Greutert követte Wan-t, Bousman-t és Hackl-t a rendezői irányításban, míg Dunstan és Melton biztosította harmadjára a történetet. És hogy a harmadik rendező csere mennyire volt szerencsés is hirtelenjében? Kijelenthetem tiszta szívből: Nagyon is. Ugyanis Greutert az írókkal együtt minden tekintetben tovább lépett és felépítette a Fűrész filmek fellegvárát. Míg a trilógia után a negyedik-ötödik rész a bűnyügyi filmek irányába lépett át, addig ez visszatér a sötét, emberi horror műfajához, olyan színtű pszicho/drámát létrehozva, amely már most letaszította favoritomat, a Fűrész III-mat trónjáról, és ugyan kissé korábban írom le mindezt, de a Fűrész VI a legjobbá vált az egész szériában.
De vajon mi is a valódi oka, hogy miért nyűgözött le ennyire engem a hatodik rész? Míg a Fűrész IV-nél Bousman eltúlzott jelenetekkel tarkította moziját-mintha nem bízott meg volna eléggé a kíváló történetben, a Fűrész V-ben pedig Hackl visszafogottabb stílusa Hoffman karakter köpontjának tankönyveként szolgált, addig a Fűrész VI igazán vad, karakter ábrázolás és fordulatok terén friss és lendületes, összetartó és súlyos elemekkel bír. A film alapvetésére épülő játék, William próbája az eddigi részek közül a legszemélyesebb és a legemészthetetlenebb, egyszerre őrjítő és borzalmasan hatásos erővel zúdul a nézőre, mely mélyen elgondolkodtató és bravúrosan ledöbbentő erővel bír, melyet én magam a szó szoros értelmében tátott szájjal bámultam. Ezzel tehát a korábbi két résztől eltérően a játék nagyobb szerephez jut, mivel a negyedik-ötödik részben háttérkellékeként szolgáltak a sztori olajozottan működő gépezetének megértéséhez, itt maga a rettenet pedig nagyobb szerephez jut és megérinti a nézőt.
A történet által felhasznált téma pedig a korábbi részekhez képest is nagyobb realitással rendelkezik: az amúgy is tré egészségügyi rendszerek valóban érzékeltetik hatásukat világunkban, a Fűrész VI pedig mindezt a maga malmára hajtva tökéletesen kihasználja, melyet Jigsaw tolmácsol számunkra. Apropó Jigsaw: Karaktere igencsak szokatlanul tér vissza, mint ahogy a korábbi két filmben megszokhattuk, emellett szavainak talán még nagyobb súlya van, mint eleddig, melyek mindegyike igencsak magvas gondolatokkal és az emberek véleményének egyhangú, kimondatlan szavaival bír. Ettől Jigsaw karaktere nem csupán az élet tanárává válik, hanem itt valóban egy emberi lény, mint mi, aki ugyan erkölcsileg visszataszító és mocskos eszközökkel ugyan, de mer tenni mindezen gusztustalan és felháborító döntéshozók és igazságtalan törvényeik ellen-amelyek egyébiránt újabb ok-okozati összefüggések a sorozat történetének kezdeteihez, John Kramer életútjához.
Ahogy néhányan mondani szokták: "Nincs Fűrész csapdák nélkül". Bár ezt a mondatot én magam hatalmas baromságnak tartom (főleg az első és az ötödik rész fényében), ennek ellenére az alkotók alaposan ráfeküdtek a csapda motívumok egyéni filozófiájának továbbtágításával. Ezek a gépezetek rendkívül okosan felépítettek és rendkívül ötletesek, melyek szolgáltatják a karakter orientált tér és dráma elegyét és annak billenő egyensúlyát. Brutalitásuk kézzel fogható, mely emellett a legbrutálisabb mozivá teszi a hatodik Fűrészt, a megszokottan profi képvilág és trükkök segítségével.
Charlie Clouser hatodik Fűrészes zenei palettái talán még a korábbiaktól eltérően is precízebbek és ütősebbek. A film változó színpalettáihoz hasonlóan a zenei világ is roppant sokszínű, minden tekinteben sokkal inkább a feszültséget és a horrort, valamint az emberi kilátástalanságot és a szomorú, sokkoló és tragikus önfelismerést fejezi ki, elég ha csak a Körhintás Csapda jelenetét említem, mely a párbeszéd és a zene keresztezésével óriási nyomot fog az emberben hagyni. Bennem hagyott, mely jelenet a Fűrész sorozat alappilléreként szolgáló lényegét és mondanivalóját véglegesen nyilvánvalóvá teszi, és nem csupán a rajongók, hanem az átlag nézők is szembesülnek: MEGTUDTUNK VALAMIT A VILÁGRÓL.
A harmadik-negyedik részben visszahúzódó, az ötödikben árnyaltabb és személyiségét még a néző előtt is elrejtő Mark Hoffman nyomozó jellemábrázolásának kiteljesítése megkapó és ijesztő, figurája itt szakít az ötödikben látott, expeditív, sunyi sorozatgyilkos alakjával, aki nővére brutális meggyilkolása végett teljesíti be Jigsaw feladatait. Ahogyan a boncolás jelenet, illetve a Fűrész V-ben gondosan elrejtett, arpóbb mozaik darabkák sugallták, Hoffman sötét szándékai világossá válnak, az őt alakító Costas Mandylor pedig kimutatta igazán a foga fehérjét: Nincs többé testvérét sírató, mestere kezdetben bűntudattól súlytva rábízott feladatait bevégző, később az árnyékban rejtőző, manipuláló és irányító örökösnek. Mandylor a túlélésért és a leleplezés elkerülését folytató idegörlő arcát mutattja be. Főleg a befejezésnél.
Csavar pedig szép számmal sorakozik a film vége fele, mely a korábban említettnél illeszt össze minden momentumot, majd a gyorsan lezavart Game Over pedig remekül sikerült sokkeffektust eredményez-engem például szabályosan levert a víz. De persze gondolkodni való lesz itt is, nem is kevés:).
Az új vágó szerepében tetszelgő Andrew Coutts -aki szintén az első rész óta jelen van, mind segéd szerkesztő- bővelkednek az újdonsült és kreatív képi megoldások és vágás effektusok terén is. Az ő jovoltából rengeteg hatásosan illeszkedő visszatekintést nyújt a film az összes korábbi rész fontosabb eseményéhez.
Jigsaw és Hoffman mellett pedig visszatér rövidebb, ám annál fontosabb szerepben Shawnee Smith, mint Amanda (megszokottan bájos, ártatlan, majd gyilkos tekintetétől most is kirázott a hideg), illetve Errickson ügynök szerepében Mark Rolston és Betsy Russel Jill szerepében. Persze most is a friss vér dominál, az-az, a rengeteg új arc, akik helytállnak alakítás terén. A William-et alakító Peter Outerbridge az eddig leginkább hiteles főáldozatot személyesíti meg, aki kezdetben unszimpátiát keltő cselekedetei miatt, később pedig érezhető személyiség átdeformálódása végett sajnálatot és kegyelmet képes a néző fele gyakorolni. A korábbi részek is erősek voltak ehhez hasonló elemek tekintetében, ám az érzelmi vonal sokkal erőteljesebb és gyomorszájbavágóbb, mint eddig bármikor.
És most jóval behatóbban az egyik legfontosabb dologról: A rendezésről. Kevin Gerutert vitán felül az eddigi legjobb választás a széria számára, mivel érezhető, hogy az eddig eltelt hat év alatt alaposan áttanulmányozta a Fűrész sorozat minden apró kirakós darabkáját, közel volt eléggé a gyártáshoz ahhoz, hogy az esetleges zavaró, negatív motívumok mindegyikét kiollóza saját filmjéből. És ez az az előny, amely a későbbiekben akár világhíres rendezővé is teheti (mindenféle túlzás nélkül): Rendezésén még az írmagját sem érezni, hogy első filmes, nincsenek benne azok az apróbb hibák, amik az első, a második és az ötödik részben feltűntek, és ez nagyon nagy szó! Az általa felépített félelem és feszültségérzet kézzel tapintható, remekül felhasználva -sőt, mit több, még jóval tovább is lépve- az eddig megszokott hangulat elemeket, mint a báb, a tv, a játékon belüli apróságok, a cselekmény és más felvételek megjelenítése a vásznon, melyek újabb kreativitásról és hatalmas fantáziáról tesznek tanúbizonyságot.
Eddig csupán pozitívumokat írtam, no de mivel nem létezik tökéletes film, úgy olyan elemek is felütik a fejüket, amik az előző részek egyikét sem kímélték. Az igazán zavaró pont a csapdák összetettségéből fakad, melyen elgondolkodva egyenesen kizárt, hogy Jigsaw és két örököse ezeket ilyen mérnöki pontossággal építette fel, no meg erőltett elem Spoiler-Perez ügynök visszatérése és annak eltúlzott magyarázkodása. Ezen kívül talán még egy olyan jelenet, amit nem lőnék le semmilyen formában, de azt nem sorolnám feltételnül a negatívumok közé, csakhát ez a tipikus "Nem erre számítottam" jelenség.
Összevetve az eddig leírtakat:
Eddig a legkellemesebb csalódás számomra a Fűrész VI, amely az élmezőnyben levő epizódokat brutálisan felülmúlva gyomorforgató, megkapó, hatásos és mélyen emberi egyaránt, mely helyenként már Shakespeare-szintű lélektani helyzeteket és motivációkat teremt. És az, hogy ezt egy hatodik rész érte el, beelőzve a korábbi klasszikusokat, az példanélküli a film világban. És meghazudtolva magam kimerem jelenteni: Jöhet a hetedik rész! Ha már az új örökös megszületett...
Írta: Flint Sullivan